A lelki krízis elkerülhetetlen minden ember életében. Vagy beleroppanunk vagy pedig nagyon sokat fejlődünk általa. 

A görög eredetű szó egyszerre jelenti, hogy "válság" és azt, hogy "fordulat", hiszen bármelyik kimenetel elképzelhető. A krízis nem betegség, hanem egy olyan egyensúlyvesztett állapot, ami mindenkivel előfordul élete során többször is.

Milyen krízisek vannak?

A lélektani krízisek két nagy típusa a fejlődési krízis és az akcidentális krízis. 

A fejlődési krízis (normatív krízis) a korunkból és az abból fakadó élethelyzetből adódik. Erikson nevéhez fűződik a fogalom, aki több pszichoszociális életszakaszt emelt ki, de leggyakrabban említett a serdülőkori krízis és az életközepi válság, amit gyakran midlife krízisnek is neveznek, és a 35-55 éves kor között jelentkezik. 

Serdülőkorban a gyermeki és felnőtt lét határához érve számos kihívás elé néz a fiatal, az identitás kialakítása, a szülőkről való leválás, a párválasztás és a pályaválasztás mind nehézségeket okoz, melyek az élet természetes, a fejlődéshez elengedhetetlen részei.

Középkorúként az addigi időszak áttekintése történik. Mit értem el eddig az életemben? Hol tartok most? Mit akarok még a hátralévő évtizedekben? Az idő múlásával, az öregedés első jeleivel való szembesülés és a számvetés fejlődési krízissel, és sok változással járhat, ha valaki az áttekintés során nem elégedett az életével. Ilyenkor jellemző a pályamódosítás, a válás, az identitás újraértelmezése.

A megkerülhetetlen fejlődési krízisek mellett életünk során számos váratlan, negatív esemény történik, amelyek úgynevezett akcidentális kríziseket, élethelyzeti válságokat eredményeznek. Ilyen lehet egy szerettünk halála, egy párkapcsolat vége, egy munkahely vagy egy barátság elvesztése, egy baleset, egy súlyos betegség, bántalmazás, természeti katasztrófa, háború stb. Ilyenkor a lelki egyensúlyunk felborul, ezt nem tudjuk elkerülni, sem a problémát megoldani nem sikerül a szokásos problémamegoldó eszközeinkkel. Figyelmünk és gondolkodásunk egyre inkább a problémára szűkül be, ezért a korábban természetesnek vett feladatok ellátása is nehezebbé válhat. A helyzetünk megoldására, feldolgozására tett kísérletekre fordítjuk az energiáink nagy részét.

Van olyan, hogy ez a kétfajta krízis - a fejlődési és az élethelyzeti - egy időben történik velünk. Például serdülőként szakít velünk a szerelmünk, válnak a szüleink vagy meghal a nagymamánk, akivel napi kapcsolatot ápoltunk. Vagy az életközepi krízisünk idején csődbe megy a cég, ahol dolgozunk, baleset ér vagy egy szűrővizsgálat során kiderül, hogy daganatos betegségünk van. Ezt a lelkileg nagyon megterhelő együttállást krízismátrixnak nevezi a pszichológia. 

A krízis szakaszai

A lélektani krízis általában 4-6-8 hétig tart, ennyi idő alatt - jó esetben - megoldódik. 

Az első fázisban megtörténik a váratlan, negatív életesemény, ami megrendíti a lelki egyensúlyt. Az egyénben feszültség alakul ki, készenléti állapotba kerül, és a szokásos problémamegoldó eszközeivel törekszik megoldani a helyzetet. Jellemző érzések ilyenkor a szorongás, de jelen van a remény is.

Amennyiben a probléma megoldása nem sikerül, a második szakaszban fokozódik a feszültség, amikor a krízisben lévő szembesül azzal, hogy a korábbi problémamegoldó stratégiái nem működnek. Ebben a fázisban új megoldási módszerekkel próbálkozik, minden újabb "próba-hiba" fokozza a szorongást. Ilyenkor a napi feladatok ellátása és az összerendezettség egyre nehezebbé válik, jellemzőek alvászavarok, koncentrációs nehézségek, ingerlékenység, csökkenő remény.

Ha az előző fázisban nem jut megoldásra az egyén, akkor a harmadik szakaszban fokozódik a szétesettség. Az egyén minden lehetséges külső és belső erőforrását mozgósítja, de ilyenkor már regresszió tapasztalható, egy korábbi fejlettségi szintre esik vissza a személyiség. A megoldáskeresésre kapkodás, következetlenség jellemző, beszűkül a nézőpont. Egyre nagyobb a szorongás, a reményvesztettség, megjelenik a kétségbeesés.

Megoldatlanság esetén következik a negyedik szakasz, amikor az alkalmazkodó képesség teljesen kimerül. A feszültség eléri a tetőpontját, a tehetetlenség, a kétségbeesés és a teljes reménytelenség érzéseivel küzdhet ilyenkor a krízisben lévő. A gondolkodása még jobban beszűkül, ítélőképessége elszakad a realitástól. Ha nem kap hatékony segítséget, akkor megindul a személyiség megbomlása pszichózis, függőség vagy öngyilkosság formájában. Ebben a szakaszban elkerülhetetn a sürgős támogatás, akár szakmai segítség bevonásával.

Milyen kiemenetelei lehetnek a krízisnek?

A krízis mindegyik szakaszából el lehet jutni a megoldásig, nem minden válság jár együtt a négy szakasz végigjárásával. 

A krízisállapotnak többféle kimenetele lehet. A legrosszabb az összeomlás, a dezorganizáció, amikor a krízis nem oldódik meg. Ennek legtragikusabb formája az öngyilkosság, amikor az egyén önmagát szünteti meg.Előfordul a pszichózis is, mely pszichiátriai kezelés hatására idővel rendeződhet. 

Az egyén számára kedvezőtlen alkalmazkodás, úgynevezett maladaptív problémakezelés is előfordulhat, mely a krízisállapotot nem oldja meg, de kezdetben elviselhetőbbé teszi az ezzel járó lelki fájdalmat, majd később fokozza a problémák sorát. Ilyen lehet az önsértés, a függőségek kialakulása, mint például az alkoholizmus vagy más szerhasználat. Előfordulhatnak más pszichés betegségek is, szorongásos zavarok, depresszió vagy akár testi megbetegedések is.

Az alkalmazkodás lehet pozitív kríziskimenetel is, amikor a probléma ugyan nem oldódik meg, de az egyén adaptálódik a helyzethez, megváltoztatja saját viszonyulását és életvezetését. Ilyen például egy baleset következtében kialakuló végleges mozgáskorlátozottság. Ezt megváltoztatni nem lehet, de a krízisállapot megszűnik, ha az egyén a veszteségét képes beépíteni az életébe, új célokat keres, és mozgáskorlátozottként is törekszik teljes életet élni. Ilyenkor a személyiség fejlődésen megy keresztül, ahogy a krízist átélve, a gyászfolyamaton át, eljut egy új egyensúlyi állapotig.

Gyakori kríziskimenetel a kompromisszum, mely során az egyén a problémáját nem tudja teljesen megoldani, hanem részleges megoldást fogad el. Ilyenkor bizonyos célokról lemond, a veszteség mellett is képes tovább élni, és új egyensúlyt alakít ki az életében. Ez vezethez hosszútávon is fenntartható pozitív állapothoz, de magában rejti a krízis ismételt kialakulását a fel nem oldott feszültségek miatt. Ilyen lehet például egy munkahelyi lefokozás, amelyet a munkavállaló elfogad, de a krízis ismételten kiújulhat, ha például a helyére egy alkalmatlanabbnak gondolt munkatársat neveznek ki, vagy az új pozíciójában további sérelmek érik. Vagy ilyen lehet egy házasságban annak elfogadása, hogy a házastársnak van tartós, párhuzamos kapcsolata, ami egy konfliktushelyzetben kiújuló krízisállapotot eredményezhet.

A konstruktív alkalmazkodás mellett a másik kedvező kimenetele a krízisnek a problémamegoldás. Ez esetben a probléma megszűnik vagy rendeződik, az egyén pedig a sikeres megoldással kisebb vagy nagyobb személyiségfejlődésen megy keresztül, és az egyensúlyi állapot egy magasabb szinten rendeződik újra.  A problémamegoldó stratégiái bővülnek, az alkalmazkodóképessége javul, erősebbé, teherbíróbbá válik.

Mit tehetünk, ha krízisben vagyunk?

Segítséget jelent, ha tudatosítjuk magunkban, hogy amiben vagyunk, az egy átmeneti állapot, ami néhány hét múlva valószínűleg könnyebb lesz. Ha ismerjük a krízis lefolyását, természetét, és megfogalmazzuk az érzelmeinket, és azt, hogy ez egy normális, szerves része az életünknek, az elősegítheti a megoldás megtalálását. Az önismeret és a pszichológiai tudás életünk válsághelyzeteiben is a szolgálatunkra vannak.

Fontos tisztáznunk magunkban, hogy segítséget kérni nem gyengeség, hanem az erőforrásaink mozgósítása, a hatékonyságunk növelése. Minél korábbi fázisban kérünk segítséget családtagtól, baráttól, lelki elsősegély szolgálattól, szakembertől, annál hamarabb juthatunk el a konstruktív megoldáshoz, és annál nagyobb valószínűséggel kerülhetjük el az összeomlást. 

A gondolataink, érzelmeink megosztása egy bizalmas személlyel vagy egy szakemberrel igazi támogatást jelenthet. Sokaknak segít a naplóírás, döntéshelyzetekben az ellene és mellette szóló érvek, érzések, következmények írásbeli tisztázása is. 

Érdemes türelmesen állni önmagunkhoz, elismerni, hogy a helyzetünk valóban nehéz, és elfogadóan viszonyulni ahhoz, hogy nem vagyunk képesek a mindennapi rutinfeladatainkat olyan jól elvégezni, mint máskor, mert az energiáinkat a krízis megoldása viszi el. Figyeljünk az öngondoskodásra, együnk, hidratáljunk, aludjunk eleget, teremtsünk a magunk számára olyan körülményeket, amelyek segítenek nekünk. 

Bármilyen krízis, probléma esetén lelki támaszért fordulj a Lélektér vonalhoz a 06 80 496 694 telefonszámon hétfőtől péntekig 17-21 óra között. Nem kell megvárnod, amíg teljesen összeroppansz. Már akkor is érdemes segítséget kérni, amikor úgy érzed, hogy egyedül nem találsz kiutat a helyzetből. Hívj ingyen, segítünk!

Székely Zsuzsanna
szociális munkás, művészetterapeuta
www.belsolepes.hu

Forrás:
Csürke József, Vörös Viktor, Osváth Péter, Árkovits Amaryl (szerk.): A Lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve. Oriold Kiadó. 2014.