Van, hogy nem a hétfőtől félünk, hanem attól, hogy már a péntek sem hoz megkönnyebbülést. Egyre nehezebb reggelente elindulni a munkahelyünkre, nehezebben koncentrálunk, és alig várjuk a munkaidő végét.

Honnan tudhatjuk, hogy egyszerű túlterheltségről van szó, és mikor beszélhetünk kiégésről? És honnan tudhatjuk, hogy a kiégésben vagy a depresszióban vagyunk érintettek?

Átmeneti, megterhelő időszakok mindannyiunk életében előfordulhatnak, ha azonban tartósan fennálló munkahelyi stresszel nézünk szembe, mely kellő pihenést követően sem enyhül, érdemes megvizsgálni, hogy tapasztalunk-e kiégésre utaló jeleket.

Mi a kiégés?

A kiégés (burnout) fogalma Herbert J. Freudenberger nevéhez köthető, aki az 1970-es években figyelte meg a jelenséget egy egészséggondozó központban dolgozó önkéntesek körében. A kiégést olyan állapotként írta le, amely krónikus érzelmi megterhelés és stressz hatására alakul ki, különösen akkor, ha az egyén jelentős energiát fektet egy olyan tevékenységbe, mely nem hozza meg a várt eredményt vagy sikert. Ennek következtében fizikai, mentális és érzelmi kimerültség, valamint a munkával kapcsolatos reménytelenség és a kompetenciaérzés csökkenése jelentkezhet.

A kiégés az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 11. kiadásában (BNO-11) is szerepel mint a tartósan fennálló, nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz következtében kialakuló jelenség. Lényeges hangsúlyozni, hogy a kiégést az egészségi állapotot befolyásoló tényezők között, azon belül pedig foglalkozással összefüggő jelenségként tartják számon, tehát nem önálló diagnosztikus kategória. Bár nem tekinthető betegségnek, a kiégés összefüggésbe hozható a mentális és fizikai egészség romlásával, ezért megelőzése és kezelése nem csak egyéni és vállalati szinten fontos, hanem társadalmi szinten is.

A kiégés pontos meghatározásának kérdése nemcsak szakmai szempontból érdekes, hanem gyakorlati jelentősége is van. A megbízható felismeréshez és kezeléshez fontos lenne az egységes fogalomhasználat, valamint olyan mérőeszközök alkalmazása, amelyek megfelelően képesek megbízhatóan képes meghatározni a kiégés mértékét.

Milyen jelek utalhatnak kiégésre? – A burnout tünetei

A WHO meghatározása szerint a kiégés három alapvető jellemzője a kimerültség, a munkától való fokozódó mentális eltávolodás, valamint a szakmai hatékonyság csökkenése. A kutatások további panaszokat is összefüggésbe hoztak a kiégéssel, így összességében elmondható, hogy jelei változatosak lehetnek, és egyénenként eltérő módon nyilvánulnak meg.

Tünetek az érzelmek területén

Érzelmi szinten előfordulhat túlterheltségérzés, a stresszel szembeni fokozott érzékenység és ingerlékenység. A szakmai kompetenciaérzés, a kreativitás és az önértékelés csökkenése is jelentkezhet, sőt akár a reménytelenség és a tehetetlenség érzésével is együtt járhat. Kiégés esetén az empátiás készség is csökkenhet, mely a segítő szakmákban (pl. egészségügy, szociális szféra, oktatás területe) a munkavégzéshez elengedhetetlen.

A munkához való viszony változásai

A korábbi érdeklődést és elhivatottságot motiválatlanság, közönyösség, negatív vagy cinikus attitűd válthatja fel. Mindez megjelenhet például a feladatok halogatásában, a teljesítmény csökkenésében, valamint a munkából való gyakoribb hiányzásban, késésekben de akár a munkahely elhagyásának szándéka is felmerülhet.

A gondolkodással kapcsolatos jelek

Kognitív, figyelmi és koncentrációs nehézségek is előfordulhatnak kiégés esetén, sőt memóriaproblémák is jelentkezhetnek, mindez megnehezíti a hatékony munkavégzést.

Kapcsolati tünetek

A kiégés az emberi kapcsolatokra is jelentős negatív hatást gyakorolhat a munkahelyen és a magánéletben is. Negatív irányba változhat a kollégákkal való viszony, és a burnout megterhelheti a munkahelyen kívüli társas kapcsolatokat is. A kimerültség miatt kevesebb idő és energia maradhat a családtagokra, barátokra.

Fizikai tünetek

A tartós munkahelyi stressz a fizikai egészségre is kedvezőtlenül hathat. Állandó fáradtság, fájdalomérzet (pl. fejfájás, izomfájdalom) és alvásproblémák jelentkezhetnek. Egyes kutatások összefüggést találtak a kiégés és a gyakoribb megbetegedések között, ami az immunrendszer védekezőképességének csökkenésére utal.

Kiégés vagy depresszió?

Fontos hangsúlyozni, hogy az említett panaszok nem tekinthetők a kiégés önálló, minden esetben jelen lévő tüneteinek. Mivel a kiégéssel járó tapasztalatok nagy átfedést mutatnak a depresszió tüneteivel, érdemes szót ejteni a két állapot hasonlóságairól és különbségeiről.

A hasonlóságok közé tartozik a negatív hangulati érintettség. A depresszió vezető tünetei a tartós lehangoltság, az érdeklődés jelentős csökkenése és az általános örömtelenség, emellett fokozott bűntudat, értéktelenségérzés, motiválatlanság és alacsony önértékelés jelentkezhet. Ezek a tünetek a kiégéstől eltérően nem kapcsolódnak szorosan a munkavégzéshez, hanem általánosan vannak jelen. A negatív érzelmi állapot mellett a két jelenség leginkább átfedő tünetei a fáradtság, a koncentrációs nehézségek, a feledékenység és az alvásproblémák.

A leglényegesebb eltérés a két állapot kialakulása és hatása mentén figyelhető meg. A kiégés elsősorban a munkához köthető: a teljesítményhez, a tartós munkahelyi stresszhez és a szakmai identitáshoz kapcsolódik. Ellenben a depresszió egy olyan hangulatzavar, melynek tünetei jelentős negatív hatást gyakorolnak az élet minden területére, nemcsak a munkavégzésre, hanem a mindennapi tevékenységekre és a társas kapcsolatokra is. A depresszió kialakulásának hátterében többféle tényező is jelentős szerepet játszik, a környezeti hatások mellett a pszichológiai, biológiai és genetikai változókat is figyelembe kell venni, míg a kiégés hátterében a munkahelyi stressz áll.

További különbséget jelent, hogy depresszió esetén a reménytelenségérzés és a negatív jövőkép mellett súlyos esetben halállal és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok is előfordulhatnak. A hangulatzavarokhoz további tünetek is társulnak, melyek a kiégésre kevésbé jellemzőek, például az étvágy és a testsúly megváltozása, valamint a pszichomotoros aktivitás zavara, utóbbi a mozgás és a beszéd lelassulásában, illetve fokozott nyugtalanságban is megnyilvánulhat.

A kutatások alapján a kiégés és a depresszív tünetek között összefüggés mutatható ki, a két állapot együttes fennállása is előfordulhat, de egyértelmű ok-okozati kapcsolatról nem beszélhetünk.

Depresszióra utaló tünetek észlelése esetén pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus felkeresése javasolt.

Összegzés

Bár a kiégés pontos meghatározásáról ma sincs teljes szakmai egyetértés, a tartósan fennálló és nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz és az ennek következtében kialakuló kiégés kétségkívül negatív hatást fejthet ki mindennapjainkra. Mentális és fizikai egészségünk megőrzése érdekében fontos tisztában lenni a kiégésre utaló jelekkel, hogy időben felismerjük és kezelni tudjuk a problémát.

Érdekesség, hogy a kiégés – bár a WHO a munkához kapcsolta fogalmat -, más kontextusban is megjelenhet. Korábbi cikkükben Légrádi Nóra mentálhigiénés szakember és coach az anyai szerephez köthető kiégésről írt cikkében írt cikkében. 

Következő, kiégéssel foglalkozó írásunkban bemutatjuk a jelenség kialakulásában szerepet játszó tényezőket, valamint áttekintjük a megelőzés és a kezelés lehetséges módszereit.

Ha mostanában gyakran érzed azt, hogy már nincs miből adnod, érdemes megállni egy pillanatra. Nem biztos, hogy „csak fáradt vagy”. A kiégés jeleinek felismerése nem gyengeség, hanem az első lépés lehet afelé, hogy változtatni tudj, és segítséget kérj.

Lelki támaszért fordulj a Lélektér vonalhoz a 06 80 496 694 telefonszámon hétfőtől péntekig 17-21 óra között.  Anonim lelkisegély, hívj ingyen, segítünk!

Süli Pálma
pszichológus

Forrás:
Freudenberger, H. J. (1974). Staff burn-out. Journal of Social Issues, 30(1), 159–165.
Kiss, T., Polonyi, T. É., & Imrek, M. (2018). Munkahelyi stressz és egészség: A burnout-szindróma a 21. században - kutatás, mérés, elmélet és terápia. Alkalmazott Pszichológia, 18(2), 75–103.
Maslach, C. (1998). A multidimensional theory of burnout. In C. L. Cooper (Ed.), Theories of organizational stress (pp. 68–85). Oxford University Press.
Mészáros, V. (2012). A gyógyítók egészsége: A kiégés és a kiégés megelőzése, illetve kezelése. In R. Urbán, Zs. Demetrovics, A. Rigó, & A. Oláh (Szerk.), Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása II.: Klinikai egészségpszichológia (pp. 219–250). ELTE Eötvös Kiadó.
Tavella, G., Hadzi-Pavlovic, D., & Parker, G. (2021). Burnout: Redefining its key symptoms. Psychiatry Research, 302, 114023.  
World Health Organization. (2024). Clinical descriptions and diagnostic requirements for ICD-11 mental, behavioural and neurodevelopmental disorders.  
World Health Organization. (n.d.). Burn-out an “occupational phenomenon”.